A tépkedő zsidó esete: hogy lehet meggyalázni az Újszövetséget?
Sajnos igaz, hogy egy magát kereszténynek nevező kultúrában fogant és zajlott le a szisztematikus népirtás.
Történet dióhéjban: néhány napja szétszaggatott egy héber nyelvű Újszövetséget az irodájában, Isten és a média színe előtt egy izraeli poiltikus. Ben Ari, a Nemzeti Egység Unió képviselője (ez egy szélsőjobboldali formáció, a Jobbik testvérpártja:) ajándékba kapta valami buzgó keresztény társaságtól a könyvet. Miután széttépte, elmondta: szerinte az Újtestamentum „gyalázatos” irat, hiszen annak szellemében zajlott a holocaust.
Hatástörténet dióhéjban: másnap Reuvén Rivlin házelnök a parlamentben nyilvánosan megrótta a politikust, s megkérdezte, mit szólna, ha a héber Bibliát szaggatná szét valaki. Azóta tiltakoztak a szentföldi katolikusok, egy keresztény arab kommunista képviselő, szót emelt több amerikai zsidó szervezet és a Rágalmazásellenes Liga. Magyarországon egyedül a Jobbik tiltakozott (a kereszténység nevében); a radikális párt föltette a (költői) kérdést, hogy vajon mi lenne, ha ők meg Talmudot gyaláznának. A facebookon megy az ügy kitárgyalása, szerkesztőségünk is kapott levelet egy kedves atyaifitól, aki úgy vélte: „a hitünk alapját tépték szét.”
S most elmondom, miért nem vagyok felháborodva Ben Ari tette miatt. Azt is, miért voltam viszont felháborodva tavaly, mikor egy amerikai fundamentalista lelkész Koránt égetett. S hogy miért nem gyaláznék Talmudot.
Hát először is épp azért, mert az Ó-és Újszövetséget (így együtt) nem akármilyen könyvnek tekintem, hanem olyannak, ami Isten kinyilatkoztatását tartalmazza. S ez a könyv nem az embereken bosszút álló Istent mutatja be, hanem azt, aki – Jézus személyében testet öltve – önmagát büntette meg a bűneinkért. Jézus követése e könyv szerint nem úgy néz ki, hogy szemet szemért, és Talmudot Újszövetségért. Ennek a sajátos életmódnak velejárója, hogy szeretjük, tiszteljük, és igyekszünk megérteni azokat is, akik valamiért nem tudnak szeretni-tisztelni minket, valamint nem megértőek velünk.
A nagyon sok közül hadd idézek egy idevágó újszövetségi locust: „Mert erre vagytok hivatva, hiszen Krisztus is értünk szenvedett, példát adva nektek, hogy kövessétek nyomdokait... Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra.Vétkeinket a saját testében fölvitte a (kereszt)fára, hogy meghaljunk a bűnöknek, s az igazságnak éljünk. Sebei szereztek számotokra gyógyulást. ” (1 Pét. 2, 22-23)
Mások hitét gyalázni, más vallások szent iratait megsemmisíteni arcátlan és ostoba dolog. Jézus soha nem tett volna ilyet, az apostolok sem (a bibliai leírás szerint Pál tisztelettel közelített a politeista görögök vallásához– ApCsel 17, 22). Sokkal nagyobb bűn, ha valaki Jézust emlegetve gyűlölködik – így lehet igazán meggyalázni az Újszövetséget.
Nyilván, a holocaustot nem Jézus nevében követték el; az Ő nevében azok cselekedtek, akik igyekeztek menteni a zsidókat. De az sajnos igaz, hogy egy magát kereszténynek nevező kultúrában fogant és zajlott le a szisztematikus népirtás. Egy olyan kultúrában, ahol bizony a keresztény szó elsősorban nem Krisztus követőjét, hanem a nem-zsidót jelentette. (Ahogy, tartok tőle, a Jobbiknak ma is azt jelenti.)
Ben Ari tette miatt eszembe sem jutna haragudni vagy tiltakozni. Ben Ari nem tépte szét a hitem alapját. Nem tudja. Csak az Újszövetség egy példányát tépte szét, a sajátját. Lelke rajta.
Az utolsó 100 komment: