Bayer Zsolt szerint meg kéne ölni

Bejegyzés alcíme...

bay.jpgNem csupán arról van szó, hogy a Zsolt lassan málló agyából ismét előkerült valami borzalom.

Szerintem érdemes rákérdezni a kultúrába ivódott előfeltevésekre, hogy vajon tényleg érvényesek--e; és bizony olyan régi mítoszokat sem árt olykor felülvizsgálni, mint amilyen a szentéletű István király és az ezer éves keresztény Magyarország. Úgy vélem, egyik sem igaz, pontosabban egyik sem úgy igaz, ezért írtam az előző posztomat; belinkelni továbbra sem engedi ez a primitív admin, vagy én vagyok hülye hozzá.

Sok hívőtől és nemhívőtől kaptam bátorítást, amit ezúton is köszönök, és voltak érdekes kommentek is. Annak szintén tudok örülni, hogy egyre kevesebben jönnek a  „persze, mert biztos zsidó vagy” típusú érveléssel. (Ja, az ilyeneket ki is vágom, menjenek csak a Mandinerre:)

Érdekes volt, és nyomokban bár, de tartalmazott méltányolható megállapításokat a Kettős mérce blog, meg a mandineres Szilvay Gergely írása is, bár a fülledt nyári düh, úgy látszik, megártott az olvasási készségüknek; pl. azt bizonygatták, hogy István igenis jelentős államférfi volt (szerintem is), s hogy a szentek sem tökéletesek (szerintem se), hogy gáz pont aug. 20-án írni ilyet (hát mikor kéne?), s hogy ünnepekre igenis szükség van (magam is úgy vélem). 

Azt már nem tudom, melyik válaszcikkben olvastam, hogy Vazul fülbeólmozása valójában nem számított brutalitásnak; eredeti és érdekes meglátás, köszönöm szépen.

Akkor még egyszer: azt állítom, hogy István túl sok kegyetlenséget követett el ahhoz, hogy szentként tiszteljük és példaképként tekintsünk rá, főleg keresztényként. Ugyanis a keresztény hit, vagyis Krisztus követése minden korban (pl. István előtt ezer évvel, vagy utána ezer évvel) lehetetlenné teszi a terrort, az elnyomást, az ármányt, a gyilkosságot. Az evangéliumi hittel nem egyeztethető ösze az erőszakos térítés sem. A hit cselekedetei nyilvánvalók, és azokat nem írhatják felül praktikus megfontolások, mert a kereszténység sub specie aeternitatis, vagyis az örökkévalóság szempontjából való gondolkodás; amit elengedünk itt Krisztusért, sokszorosan nyerjük vissza Krisztusban. A keresztény erőszakszervezet oximoron.

Ezt írtam szó szerint: „a kereszténység nem az egyházszervezet és az állam közössége, hanem azoknak az embereknek közössége Krisztussal, akik a bűneikkel hozzá mennek bocsánatért. Az igazi kereszténység hőse nem a gyilkos, hanem az áldozat, aki a Golgotán életét adta a világért. Aki egyébként, amikor a földi hatalmst felkínálták neki, elutasította azt. (János 6,15.)

Tisztában vagyok azzal, hogy amit állítok, nem illik a véleménykánonba. De a felhördülés és inkvizíciós hevület a blogokon – no, az meglepett. A 2Mérce pl. ezt írja: „A történelmi értékeink és tradíciónk kötnek össze minket, minden csapás ellenük árokásás.” Ilyet ír egy blogger? A blogolás arról szól, hogy ha van valamiről véleményed, azt szabadon közzéteheted, hátha érdekelni fog valakit. Aki azt óhajtja, hogy csak a „történelmi értékeink és tradícóink” (közelebről meg nem határozott) keretei közt legyen szabad véleményt nyilvánítani, mert az ellenkező eset „árokásó csapás” (?). az menjen melegebb –  pl. keleti – égtájakra. Arrafelé ez tényleg így működik. 

Jaj, már biztosan várjátok a Bayeros részt, de előtte elmondom juszt is, miért tartom annyira aktuálisnak a keresztény Magyarország mítoszának megkérdőjelezését. Hát mert épp olyan regnum alázza porig az országot, mely magát Istvánnal folytonosnak, és felhatalmazását felülről valónak tekinti, vagyis azt hiszi, mindent szabad neki az Úristen nevében; amely bármi mocsokságot képes eladni, átkötve nemzetiszín szalaggal és meghintve szenteltvízzel.

Na, szóval felállt a jobbos falanx, a Mandinertől szegény Szentmihályi Szabó Péteren át Bayer Zsoltig. És a Zsolt, bár fárad rendesen, hozta magát.. Aszongya:

...Ameddig tartott az olimpia, addig az olimpiát gyalázták. Most, augusztus 20-a alkalmából ezt az ünnepet gyalázzák. Balavány György kezdte – vele együtt kaptam meg a Szellemi Honvédelem díját Makoveczéktől, nagyon ideje lenne, hogy köszönettel visszaadja: „Talán így, ezredév távolából ideje lenne szembenézni azzal, hogy egy testvérgyilkos szadista fenevadat emlegetünk szentként – írja Balavány. S még hozzáteszi: – Augusztus huszadikán ünnepeljük azt a hazugságot, hogy milyen régi a keresztény magyar állam.

Abban a díjban csak az zavart, hogy vele együtt kaptam, akinek jónéhány írásától behánytam addigra, de a visszadásról később szólok. Mindenesetre opusában együtt szerepelek Tóta W. Árpáddal meg a szerintem tökjó Sajtkészítők című bloggal, de figyelj, mert most jön a lelke a Zsoltnak:

...tudom az eszemmel, hogy nem is szabadna őket gyűlölni – de azért gyűlölöm őket, és meggyőződésem, hogy ha nem léteznének, valamivel egészségesebb, élhetőbb, szerethetőbb hely lenne ez a szintúgy beteg világ. De mivel keresztény ember vagyok, mélységes bűntudattal tölt el ez a meggyőződés, és a gyűlölet érzése.

Érted:  Balavány, Tóta W. és Sajtkészítők nélküli világ jobb volna, ám e tény fáj a Zsoltnak, ahogy az is, hogy gyűlöli az említetteket a keresztény szívével; ne veszítsd el a fonalat.

... Igyekszem – legalább annyira, hogy soha-soha ne keveredjek az újpogányok közé. Valószínűleg ez, és csak ez tartana vissza attól, hogy megüssem őket.

Zsoltnak egy karácsonyi (!) cikke így kezdődött: „a napot a sámándob repíti az égre.” Sok más írása is mutatja, hogy akkora újpogány, mint egy ház; ám itt Koppány ellen folyik a küzdelem, tehát a Zsolt most keresztény. Nekem nem jött le a szövegből, pontosan mi tartja vissza, hogy megüssön. A továbbiakban Zsolt leírja  a világot, ahol Balavány (plusz Tóta, Sajtkészítő, etc.) jól érzi magát; hát abban nincsen semmi, de semmi jó, se egyház, se állam, se mese, se hit, se szeretet, csak mondjuk én, meg a laptopom és a vágyaim. Kéri, hogy az olvasó képzelje el ezt a világot, majd így szól: 

S ha elképzeltük, talán belátjuk, hogy mégis inkább őket kell nem létezővé varázsolni. A gyerekeink és az unokáink érdekében.

Lefordítom: a szebb világ, az értékeink, és az utókor érdekében, sajnos, fájó keresztényi szívvel, de meg kell ölni (nem létezővé varázsolni) „őket”.

Nem csupán arról van szó, hogy Bayer Zsolt lassan málló agyából ismét előkerült valami borzalom. Nem is Bayer az érdekes itt, hanem a lelkület, amiről árulkodik: hogy a „keresztény” a magas cél érekében az ellenségnek kikiáltott másik embert, akit nem is ért valójában, likvidálni is képes. Hát éppen erről írtam az előző posztot.

Egyébiránt én nem hiszem, hogy ezt a cafatokra züllött, szerencsétlen alakot nem létezővé kéne varázsolni. Nemrég amúgy is majdnem elvitte a szíve, én meg imádkoztam érte; remélem, hogy teljesen felgyógyul, minden tekintetben.

(Szellemi Honvédelem: sokan nem tudják, hogy Pethő Sándor, az alapító annak idején a náci eszme térhódítása ellen alapította a díjat. Lehet, hogy kettőnk közül nem nekem kéne visszaadnom.)