Bocsáss meg, Szita Bence

3483670_222d3839b285c295551a81ececd858ca_wm.jpgEgyüttérzésnek nevezzük a gondolatok felkavarodását, meg a hidegérzést a gyomorban. Úgy teszünk, mintha gyászolnánk, pedig csak meglopjuk azok fájdalmát, akik tényleg szerettek.

Nem fogsz hiányozni, hiszen sosem voltunk Veled. Nem vagy számunkra más, mint egy fénykép, s ami a legfontosabb: apropó, hogy kifejthessünk, leszögezhessünk, kampányolhassunk. Nekünk, Bence, halottak kellenek, minél gyöngébbek és ártatlanabbak, hogy beleharsoghassuk a  világba, mennyire igazunk van. Ezért nem tudunk a holttested mellett, ahogy illenék, kussban maradni.

Bence, azért kellett meghalnod, mert a felnőttek világa néha úgy elaljasul. Áldozatunk vagy, végső soron mi vagyunk a gyilkosaid. Ráadásul el fogunk felejteni, mint Bándy Katát, mihelyst a vitán túl vagyunk.

Hát ez a helyzet, Bence. Bocsáss meg, ha tudsz.