Csatáry, Mátsik: rettenetes bácsik
Bejegyzés alcíme...
Vagy lezárjuk, vagy újra le fogjuk játszani a huszadik századot, és az csúnya lesz.
Különös véletlen és otromba fricska a huszadik században rekedt magyar közéleti publikumnak, hogy egyszerre két kivénhedt vérfarkas is feltűnt a színen: előbb Csatáry László, majd, frappáns válaszképpen, Mátsik György. Ezt megszervezni sem lehetett volna különbül.
(Ha valaki nem tudná: az előző a kassai rém, aki – a több mint alapos gyanú szerint – zsidó foglyokat kínzott és adminisztrált halálba a soá idején; a másik budapesti ügyész, aki különös kéjjel küldte bitóra az ’56-os forradalom résztvevőit, köztük a még gyermekember Mansfeld Pétert.)
Gyilkos mind a kettő? Nyilván. Van különbség? Van. Most nem kakizgatnék azon, hogy az egyik sokat, a másik kevesebbet ölt, ez elsősorban nem statisztikai kérdés: a cselekedetek súlyának megítélésénél az indítékra és a hatásra szokás koncentrálni; a különös aljasság mindkét esetben fennáll, a hatás pedig, túl az ártatlanok szenvedésén, össznépi, történelmi és gyógyulatlan sérülés. Elévülés nuku.
A különbség abban áll, hogy basszus, még mindig van két olyan, szembenálló csoport ezen a huszadik században rekedt Magyarországon, amely nem alávaló gyilkosoknak, hanem hősöknek, de legalábbis áldozatoknak tekinti őket. Az egyik kommunistáké, akik nem értik, hogy a történelmi szükségről és társadalmi igazságról, valamint új és győztes emberről szóló képzelgéseik, melyekért érdemesnek tartották mások életét áldozni, csupán lázálmok; a másik a fasisztáké, akik nem értik, hogy a történelmi szükségről és társadalmi igazságról, valamint új és győztes emberről szóló képzelgéseik, melyekért érdemesnek tartották mások életét áldozni, csupán lázálmok.
Persze, hogy lehet arról vitatkozni, melyik lázálom volt a gyilkosabb. Van véleményem erről, elmondom majd. Most csak annyit, hogy nem keveredünk ki a huszadik századból, míg le nem zárjuk. Ha le nem zárjuk, újra fogjuk játszani a meccset, és az csúnya lesz. A lezárási folyamat része lehet, hogy a történelmi bűnök felelőseit, amennyiben előtaláljuk őket, felelősségre vonjuk, legyenek mégoly rozzantak és öregek. Figyelem:nem a puszta megtorlás végett (Efraim Zuroff lihegő bosszúangyal-mentalitásától hányni tudnék). Avégett, hogy haladjunk valami megegyezés felé arról: mi az, amit a társadalom egyértelműen elítél és kivet.
Ez most, mikor jönnek újra a fenekedő szélsőségek (a szarból?) különösen fontos.
Az utolsó 100 komment: