Kedves gyermekek, az első lecke: hazudni nem szabad, mert azzal elveszítjük a bizalmat, és az rossz. Nem hazudunk szavazatokért sem, vagy ha mégis, utána nem dicsekszünk, hanem szégyelljük magunkat. Amikor tönkreteszünk valamit, nem mondjuk, hogy épp most javítjuk meg.

A második lecke: lopni sem szabad, se gyorsan, se lassan, se közvetlenül, sem közbeszerzések útján. Ha valami értékeset ránk bíznak, például a közvagyont, nagyon vigyázunk rá.

A harmadik, hogy a leszakadókat, a rokkantakat, a hajléktalanokat, a betegeket, az árvákat és az időseket nem hozzuk még rosszabb helyzetbe. Ezért mondja a Biblia, hogy jaj annak, aki a vakot félrevezeti az úton.

A negyedik, hogy békére törekszünk, nem háborúságra, mert a béke jó, a háború pedig rossz. Ha az egész civilizációnk forrong, nem használunk ellenségképző retorikát. Ha hatalomra kerültünk, nem próbáljuk eltaposni azokat, akik nem értenek velünk egyet.

Az ötödik, hogy nem szarunk az asztalra.

A hatodik lecke, drága gyermekek, hogy származása miatt nem bántunk senkit, mert senki nem tehet arról, hogy milyennek született. Akik másokat bántottak emiatt, az ilyesmit eltűrték vagy támogatták, azokat nem hősöknek tekintjük, hanem alávaló gazembereknek.

A hetedik te magad légy.

A nyolcadik lecke, gyermekek, hogy nem hozunk visszamenőleges hatályú törvényeket, nem írjuk és nem nevezzük át a világot, mintha kizárólag a miénk volna.

A kilencedik, most figyeljetek nagyon: soha nem lehet a pénz és a hatalom fontosabb, mint a becsület. Ezt írjátok le százszor. Ne papírra, hanem a szívetekbe, hogy vésődjön be mélyen.

És a tizedik, de kikérdezem ám, hogy ha véres a kezünk, eltartjuk magunktól. Véres kézzel nem eszünk, és nem érintünk meg senkit. Véres kézzel nem vezetünk, se autót, se országot. Ha a kezünk véres lett, megpróbáljuk lemosni, ha nem megy, erősebben mossuk, és ha még mindig nem megy, levágjuk.

Természetesen a levágott kezünk vissza fog nőni, nagy karmokkal és véresebben, mint valaha. Akkor nem dugdossuk a vérragacsos mancsunkat, hanem rohanunk, kifelé a világból. Ordítunk és rohanunk, kedves gyermekek, míg el nem veszünk a semmiben, vagy míg nem találunk valakit, aki elég nagy és elég jó ahhoz, hogy meg tudjon bocsátani.