Békében akarunk élni! Olyan világban, amelyben a problémákat nem erőszakkal próbálják megoldani, hanem közös erőfeszítéssel. Ahol a nehézségek láttán megoldást keresnek, nem pedig bűnbakokat.(...) így együtt már hangosabbak vagyunk a gyűlölet minden szavánál és együtt erősebbek vagyunk már a gyűlölet minden tetténél. (Bajnai Gordon) 

Most azt is megmutatta, hogy a rizsa, miszerint felül kíván emelkedni a gyűlölet kultúráján –melyben a politikai ellenfél megsemmisítendő ellenség –, mennyire csak rizsa.

Orbán szobrának – a szimbólumok nyelvén: neki magának – lefejezésével és leköpködésével a fő baj az, hogy megtörtént, meg hogy azóta is megy a magyarázkodás. Ahelyett, hogy kiállna az ún. demokratikus ellenzék és elhatárolódna önmagától.

A magyarázkodás az, hogy  dejszen, ha egyszer tényleg diktátor az Orbán, hát csupán erről szólt a dolog; az üzenet, hogy a Rettenetes Orbáni Diktatúra  helyett majd teremt a baloldal egy szebb, jobb, részvételibb magyar hazát stb.; akik pedig fanyalognak, ne fanyalogjanak inkább, fene azt a kényes ízlésüket.

A Varánusz blog föl is teszi a kérdést, ugyan mihez képest volt ez durva – és azzal válaszol, hogy a rezsim rémtetteihez képest abszolút nem, sőt: végre kicsit tökösebbnek láthatjuk a bajnaistákat, s így legalább a sajtó odafigyel rájuk. Érdekes érvelés. Mondjuk, ezzel az erővel Bajnai odacsinálhatna nyilvánosan Orbán kapuja elé, ez a világsajtó érdeklődését is fölkeltené, ugyebár. Csak épp még valószínűtlenebbé válna, hogy komolyan veszik. 

A Vincent körülbelül ugyanezt mondja, hozzátéve, hogy bizony itt mocskos kampány lesz, szelaví, s hát a „mocskos munkát is el kell végezni valakinek”, legyen ez – javasolja – az MSZP-nél Szanyi, az E14-nél meg a Szolidaritás.

Csak azt felejti el a Vincent, hogy mitől lesz mocskos a kampány. Elárulom, kedves Vincent: például tőletek. Tőlünk, horribile dictu. Mindenkitől, aki részt vesz benne, ráadásul így. 

Bajnai már sokszor megtagadta az eredeti, egyébként sem túl racionális  ígéreteit (nem akar miniszterelnök lenni, nem akar messiási szerepben tetszelegni, nem a 2010 előtti korszakot akarja restaurálni stb.). Hát most azt is megmutatta, hogy a rizsa, miszerint felül kíván emelkedni a gyűlölet kultúráján, melyben a politikai ellenfél megsemmisítendő ellenség, mennyire csak rizsa. Rizsa habbal. 

A valóság az, hogy az ellenfelet szimbolizáló szobrot rituálisan meg kell csonkítani, meg kell gyalázni. És aztán meg kell magyarázni, hogy ez így rendben is van.

A magyar társadalom valójában nem Orbán Viktortól szenved. Orbán ténykedése – hatalmi túlterjeszkedéseivel, vérlázító arroganciájával, válságfokozó politikájával egyetemben – szerves folytatása és kiteljesedése annak, amit pl. a szocik műveltek előtte. Az engesztelhetetlen  gyűlölet, a másik oldal, a nem-mi, a nem-én megsemmisítésének, felkoncolásának, térképről való letörlésének olthatatlan vágya: ez az alapbaj. Amíg ebből nem kezdünk gyógyulni, semminek semmi értelme nincsen.   

(a képet, mint látszik, loptam)