Hazugság és gyűlölködés a Magyar Narancsban

514px-Raoul_Wallenberg_Tel_Aviv.jpg

Ha ilyen mondatokban beszélünk, akkor vége van, lehúzhatjuk a redőnyt, és nem marad más, mint a tajtékzó, vak, feneketlen gyűlölet.

A Magyar Narancsban minap  megjelent cikk Wallenberg, a zsidók és amerikaiak ügynöke címen egy bécsi lapra hivatkozva azt állítja, hogy Schmidt Mária – és vele a „jobboldal” – megbecstelenítette a zsidómentő Raoul Wallenberg emlékét, és nyilvánosan „gyalázta” a zsidóságot.

„Schmidt mindenekelőtt kijelentette – írja – : „ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” A történész – a jelen lévő szakértők felháborodására – nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy több, a zsidóságot súlyosan diszkrimináló törvény született ezt megelőzően is Magyarországon. Schmidt érzékeltette, hogy szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is. Ami pedig Wallenberget illeti, Schmidt szerint őt a zsidó-amerikai Joint fizette, és egyébként is, ma már köztudott, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, az OSS-nek dolgozott.”

Az eredeti szöveg itt található. Schmidt – mint egyébként soha – ezúttal sem mondott rosszat a zsidóságról. Mint mindig, ezúttal is elítélően szólt a zsidótörvényekről. Nem mondta és nem érzékeltette, hogy a zsidóság a legkisebb mértékben is okolható lenne a holokausztért. Az, hogy ’44 előtt kevesebb retorzió érte a zsidóságot Magyarországon, mint például Romániában, tényállítás, amit egyébként egy mártír cionistától idéz.  A magyaroszági cionistákat (ezt a témát igen jól ismeri) épphogy asszimiláns csoportnak írja le, tehát az ellenkezőjét álltíja, mint amit a Narancs-cikk neki tulajdonít. Wallenberg (máig sem egészen tisztázott) kapcsolata az OSS-szel közhely, aminek nincs jelentősége a szerző által vizionált „jobboldali körökben”. (Nem is igen tudják.) Schmidt nemcsak hogy nem inszinuálta a svéd diplomatát, hanem hősként és példaképként méltatta. 

Ám Magyar Narancs cikkírója még tovább megy, ezt állítva:  „bizony, a rasszizmus az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.” Ezt a mondatot elolvastam párszor, mire elhittem, hogy egy újságíró képes volt leírni, egy szerkesztő pedig leokézni.

A jobboldal eredendő rasszizmusa elkeserítően ostoba mítosz, akár a balosok idegenszívűsége, a zsidók kalmárlelkűsége, a cigányok bűnöző volta, a katolikusok pedofíliája, az arabok erőszakossága és így tovább. De a cikkíró ezen is túlmegy: azt álltja, mindenkinek kötelező a rasszizmus, aki jobboldali akar lenni. Ezzel szemben még érvelni is fölösleges, ez egyszerűen hazugság, sőt gyűlölet-bűncselekmény, a társadalom egyik felének morális megsemmisítése. Ha ilyen mondatokban beszélünk, akkor vége van, lehúzhatjuk a redőnyt, és nem marad más, mint a tajtékzó, vak, feneketlen gyűlölet. Akkor csak pusztítjuk egymást  tovább, míg az esélye is elvész, hogy valaha normálisabb Magyarországon élhessünk.

Én nem vagyok sem liberális, sem balos, sem jobbos. (Konzi talán, ha az az ideológia-kritikát, a dinamikus reflexiót, a valóságból való kiindulást és a nem-dogmatikus elvhűséget jelenti). Biztos vagyok benne, hogy nem csak a „jobb”-, hanem az ún. baloldalliberális oldalon, és a Magyar Narancs újságírói közt is többségben vannak a tisztességes, jóakaratú emberek, akik elborzadnak ilyen mondatoktól: „a rasszizmus az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.” Ilyen mondatokat leírni bűn. Ha pedig már leírattak, az ilyen mondatokat meg kell bánni és bocsánatot kell értük kérni.

TISZTELT LÁTOGATÓK, ARA-KOVÁCS ATTILA, AZ IDÉZETT CIKK SZERZŐJE IDŐKÖZBEN EGYES ÁLLÍTÁSAIÉRT ELNÉZÉST KÉRT. RÉSZEMRŐL AZ ÜGY LEZÁRVA. IGEN JÓ LENNE, HA NEM CSAK A VÁDASKODÁS, DE AZ ÖNREFLEXIÓ KULTÚRÁJÁT IS SIKERÜLNE MEGTEREMTENÜNK. ÉN EBBEN ARA-KOVÁCS ATTILÁT, HA NINCS ELLENE KIFOGÁSA, INNENTŐL PARTNERNEK TEKINTEM.

 

(A képen Raoul Wallenberg Tel-Aviv-i szobra látható.)