Konzervatív vagyok és örülök Obamának

obama-easter-2.jpgÍme, néhány érv, ami miatt magyar konzervatívként örülök Barack Obama, pontosabban az Amerikai Egyesült Államok választási sikerének:

1. A szerves fejlődés híve vagyok, vagyis többnyire idegenkedem a gyors és radikális változtatásoktól, a „forradalmaktól”, és csodálkozom, hogy a Fidesz felforgató, jakobinus tempóját milyen lelkesen ünneplik  egyes magyar konzervatívok. Obama kiegyensúlyozott, higgadt és békés reformjai sokkal közelebb állnak a szívemhez, mint az egykori Bush-kabinet pökhendi, a világot hevesen átrendezni óhajtó „hard government” stílusa.

2. Szomorúan, de hiszek az emberi lény gyarlóságában, tehát nem gondolom, hogy a minél több szabadság a jó élet legfontosabb feltétele. Ez persze nem jelenti, hogy ne tartanám létszükségletnek a szabadságot, és ne borzadnék mindentől, ami diktatorikus. Csupán azt jelenti, hogy nem tartom jónak – sőt, lehetségesnek sem – a szabályozatlan piacot, valamint a közösségi (igen, állami) intézményrendszer mindenáron való minimalizálását. A komcsi, lenyúlós államosítási lázat, ami most épp a Fidesz egyik betegsége, veszélyesnek gondolom – de osztozom azok véleményében, akik szerint az igazi szabadságnak biztonságos keretei vannak, és bölcsen kiépített rendje. Ezért nekem tetszik, hogy Barack Obama erősebb és hatékonyabb államot épített, és nem értek egyet azokkal, akik emiatt elsiratják a szabadságot.

3. Az európai konzervatív hagyománynak az a vonulata lelkesít, amely megalkotta a jóléti államot, a szociális piacgazdaságot. Úgy hiszem, a jó (kb.normális) élet közösségi, és a politikai közösségnek van felelőssége a gyenge, erőtlen, leszakadó tagjaival szemben. A közöségi szolidaritást nem valami kedves, szívmelengető luxusnak, hanem a jó élet egyik alapvető feltételének tartom. Ez morálisan szerintem kötelező, bármennyire kockázatos. Ezért nekem tetszik Barack Obama szociális érzékenysége, amiről a válság mélypontjain sem feledkezett meg, sőt.

4. A konzervatív „tanításhoz” (most tételezzük fel, hogy van ilyen) kapcsolódva mélyen hiszek abban, hogy az ember harcos lény (bellum omnium contra omnes, mondja Hobbes). De abban is hiszek – akár pont Hobbes nyomán – hogy a háború rossz és kerülendő, míg csak lehetséges. Ezért Obama óvatos békepolitikája – különösen a Közel-Keleten – sokkal rokonszenvesebb a számomra, mint az örökös szélsőrepublikánus hőzöngés, ami lángba boríthatja a világot.

5. Keresztény-konzervatívként azt nevezem jó életnek, ha az ember harmóniában él a teremtett világgal, ahelyett, hogy tönkretenné. Ezért nekem tetszik,  hogy Obama egyre inkább integrálja a zöld gondolatot (ebben akár lehetne bátrabb is), szemben mondjuk az elődje ökológiai érzéketlenségével.

Ami pedig az egyéb, klasszikus témákat (melegházasság, abortusz, eutanázia, fegyvertartás, halálbüntetés, iszlám kontra kereszténység, terrorizmus stb.) illeti: a konzervatívok fundi szárnya szerintem fölöslegesen aggódik. Obama nem fogja pl. népszerűsíteni az abortuszt (betiltani pedig még az elődje sem merte); nem fogja bátorítani a terroristákat (nem Bush, hanem ő végeztette ki Bin Ladent), valószínűleg nem fogja eltörölni a halálbüntetést (sajnos). Amint az elmúlt négy évben kiderült, Obama – bár sok tekintetben liberális, tehát többet bíz az emberek lelkiismeretére, mint a republikánusok – kétségkívül igazi amerikai, aki saját nemzete kultúrájában él. Nem kételkedem benne, hogy őszinte keresztény hívő, egyértelműnek tartom, hogy okos politikus és jóakaratú ember.

Sokat tehet érte, hogy a következő négy évben – valamivel – jobb legyen a világ.  

 

 A képet itt találtam.