Egész egyszerűen nincs jobboldali, aki valaha az életben támogatna egy politikai formációt, melyben Gyurcsány vagy Kuncze jelen van.

Ha Bajnai Gordon tényleg középre akar politizálni, és tényleg új köztársaságot akar építeni (konszenzusos demokráciával, árokbetemetéssel stb.,) az igen érdekes kísérlet –  számos lehetetlen feladatot kell megoldani hozzá, de hát az életben olykor megtörténik, ami elméletileg lehetetlen. Azonban az egész hatalmasan becsődölhet már az elején, két dolog miatt: az egyiket Gyurcsány Ferencnek, a másikat Kuncze Gábornak hívják.

Az előzőnyócévnek s e korszak epizódjainak persze eltérő olvasatai léteznek, melyek közös pontja tán csak annyi, hogy kizárják egymást. Például 2006 ősze az egyik olvasat szerint: az őszödi  igazságbeszéd után jött a hermeneutikára vak, gyújtogató csürhe, bántotta a rendőröket, veszélybe sodorta az alkotmányos rendet; Gyurcsány Ferenc végül kénytelen volt határozottan fellépni – történhettek „túlkapások”, de hát mindig van hibaszázalék. A másik olvasat: az őszödi beszéddel lebukott a hazudozó Gyurcsány, a polgárok felháborodásukban utcára vonultak, a rendőrség előbb vegzálgatta őket, aztán a szélsőséges elemeket – hibaszázalék! – a  békés tömegre nyomta, s vérbe fojtotta  a tiltakozást.

Az egyéb interpretációk a fentieket variálják. S persze meg kell említenem, hogy az ún. balliberális táborban is igen sokan vannak, akik már másként látják 2006-ot és az akkori rezsimet, mint látták az események sodrában. 

Sok időt, lemondást, energiát, az igazság és a másik ember iránti alázatot követelő munka lenne legalább annyi kompromisszumra jutni, hogy megtűrjük egymás olvasatait. Attól félek, pillanatnyilag nemcsak idő és egyebek, hanem – sajnos – számottevő igény sincs erre. (Most nem mondanám el, miért gondolok sok rosszat Gyurcsány és/vagy Kuncze tevékenységéről, elmondtam sokszor. Ennek ellenére kész vagyok megértéssel fogadni, ha valaki számára ők a mögöttünk levő időszak pozitív hősei.)

Ám ha az új megyezés és a középre politizálás azt jelenti (mi mást?), hogy nemcsak az eddigi politikai kultúrából kiábrándult és balra húzó szavazókat, hanem a Fideszben csalódott jobboldaliakat is meg akarja szólítani, akkor az első és legfontosabb lépés, hogy Bajnai egyértelművé teszi: nem működik együtt sem Gyurcsányal, sem Kunczéval – senkivel az Old Deal vezető figurái közül. Különösen, hogy nevezettek semmi jelét nem adták, hogy a jövőben másként csinálnának bármit is. Bajnai igyekezetét az újfajta összefogásért  csupán az teheti hitelessé, ha folytatja a kritikus szembehelyezkedést nemcsak az elmúlt kettő, de az elmúlt tíz évvel, saját  adósságát is vállalva. (Egyébként, számomra meglepő és impozáns módon, elég komoly lépéseket tett ennek érdelében.)

Egész egyszerűen nincs az a jobbboldali, aki valaha az életben támogatna egy Gyurcsány vagy Kuncze jelenlétével fémjelzett formációt. Még olyat sem, amelyben „most nem időszerű”, de lehetséges, hogy egyszer felbukkannak.Tudomásul kell venni, hogy a politikai kommunikációban nem személyek, hanem brandek versenyeznek egymással. A nevekhez konnotációk és erős érzelmek tapadnak, amiket nem lehet csak úgy kikapcsolni. Ezt a Fidesz pontosan tudja. Látják, hogy zajlik a Bajnai-brand átvezetése, s ez akkora rémületet okozott a vezérkarban,  hogy elindították az ellenkampányt, melynek lényege, hogy Bajnai nevét Gyurcsányéval kell nagyon sokszor együtt mondani.

Vannak, nyilván, alternatívák. Talán fel lehet építeni Gyurcsánnyal, Kunczéval és az MSZP-vel egy masszív, magát baloldaliként identifikáló, a Fidesszel 2014-ben versenyképes pártszövetséget. (Az LMP, amely számomra jelenleg a legelfogadhatóbb párt, ehhez nyilván nem asszisztálna; kérdés, hogy a Milla megtenné-e, de tegyük föl.) Ez nyilván áttetszőbb kommunikációt igényelne, s enyhülne a feszültség a balliberális táborban. Legfeljebb a rendszerkritikus, Gyurcsányból és Kunczéból is kiábrándult tömeg válna egy időre otthontalanná, amíg az idealistább részük meg nem találná az LMP-t, a pragmatikusabb pedig – a „kisebbik rossz” elvén – a végére csak visszatalálna a balos összefogáshoz, lenyelve a béká(ka)t.

Azonban ha ez a stratégia sikerrel járna, és ezúttal a baloldal venne győzelmet a jobboldal felett, nem változna lényegében semmi. Ebben a régi, rossz háborúban nem lehet akkorát nyerni, hogy utána eljöjjön a béke. A szekértáborok harcában, a „mi és ők” logika szerint csak leigázni lehet a másik felet, majd megalázni és uralkodni rajta. Na ez az, ami évtizedek óta zajlik, és amibe egy ország pusztul bele. Úgyhogy engem cseppet sem lelkesít az a perspektíva, hogy 2014-ben visszajöhet, ami 2010 előtt volt. És biztos, hogy ezt milliók nevében mondom.

(Azt már csak zárójelben teszem hozzá: vajon a hűvös politikai matek szerint tényleg akkora tényező Gyurcsány Ferenc vagy Kuncze Gábor, hogy ne lehetne udavariasan és egyértelműen ajtót mutatni nekik?)