Ma született bárány
Bejegyzés alcíme...
Jézus a mi igazi ellenségünk.
Régi tétel, tudjuk jól, de nem eléggé: a gondolkodásunk eredendően ellenségképekkel dolgozik. Szükségünk van ellenségre, mert a bajnak oka van, és a baj oka nem lehetek én, sem az enyéim. Az ovis gyerekektől is is folyton ezt hallani: „nem én voltam, ő volt.”
Ellenség nélkül a világ félelmetesen bonyolult. Sokkal megnyugatóbb, ha azt mondjuk: miatta, miattuk van a baj. A gyűlölet erkölcsileg igazolható: mi volna erkölcsösebb, mint a probléma okozóját, a BŰNÖST kiiktatni, az emberiség vagy a nemzet boldogulása érdekében?
Hát persze, hogy így elpusztítjuk egymást.
De a Jászolba-született az Írások szerint azért jött, hogy Ő legyen az ellenség. Ezt mondja: „nem ő volt, én voltam. Én vagyok a haragod tárgya. Én vagyok a cigány, a zsidó, a piréz, a néger, én vagyok a parázna, a náci, a buzi, én vagyok a kiállhatatlan szomszédod, én vagyok a volt férjed, a hülye főnököd, a troll a blogodban – engem gyűlölj, üss, rekessz ki, ne adj szállást, kövezz meg, űzz a városon kívül, gyalázz és rágalmazz, és őket ne bántsd.”
Fényes nyelű, nehéz kalapács van a kezedben.