"az elmúlt két évben mi magyarok sikeresen szálltunk szembe az európai válsággal. Európában egyedülálló módon kimentettük a devizahiteleseket, befagyasztottuk a rezsiköltségeket, megőriztük a nyugdíjak vásárlóértékét, jelentősen emeltük a minimálbért és eközben csökkentettük az államadósságot. Ma már Európa is elismeri, hogy Magyarország jobban teljesít, mint a legtöbb európai állam".

Esküszöm, ha  Matolcsy György orvos lenne, széntablettát írna fel a szorulásra.

A fentinél jóval fiatalabbra és karcsúbbra fotosoppolt miniszterelnöki portré mellett olvastátok ti is, nyilván, az idézett szöveget. Most elmondom, miért van szerintem bekódolva a „munkahelyvédelmi akciótervbe” a kolosszális arcraérkezés.

De előbb azt mondom el, hogy az ötlet nem lenne rossz. Túl magasak a munkát terhelő járulékok? Relatív, vannak országok, ahol még magasabbak, és mégsincs ekkorra munkanélküliség; de mondjuk azt, hogy túl magasak. Tehát csökkenteni kell a vállalkozók terheit, hogy nagyobb kedvet kapjanak a foglalkoztatáshoz, illetve ne bocsássák el a dolgozóikat; ebből nyilván kötségvetési hiány keletkezne rövidtávon, ám ne aggódj, Gyurikám, azért szedtük be a sok új adót, hogy abból kipótoljuk. Orbán vagy a szellemírója szerint ez az intézkedés „egymillió munkavállalló állását teheti biztonságosabbá.”

Mindez logikus és igen derék, csak egy a baj vele: nem alkalmazható a mai magyar valóságra. A valós probléma ugyanis nem az, amit az akciótervvel kezelni akarnak. (Esküszöm, ha  Matolcsy orvos lenne, széntablettát írna fel a szorulásra.)

A magas adóteher lehetne az egyik gátja a foglalkoztatásnak, és a csökkentése akár serkenthetné is azt, mondjuk egy jól működő gazdaságban, ahol az átlag vállalkozónak annyi a megrendelése, hogy most már munkaerő után kéne néznie, de a fránya adóterhek miatt inkább maga húz rá még egy műszakot. Ráadásul ahhoz, hogy az egy ilyen akció sikeres legyen, az kéne, hogy a munkavállalók nagyon jelentős többsége be legyen jelentve.

Ám az a valóság, hogy a lángossütő bódék elől eltűntek a kígyózó sorok, a strandon unottan horgol a jegyárusító néni, a beszakadt tetőt benejlonozzák, az építkezést elhalasztják, az autót nem fényezik át, a megrendeléseket lemondják és így tovább: Magyarországon az elmúlt két évben majdnem negyvenezer vállalkozás szűnt meg. Matolcsy és Orbán urak, drágaságaink, tényleg recesszió van, zuhan a gazdaság, s ha az átlag munkaadó azt a vidám üzenetet kapja, hogy akció van, nyugodtan tartsd meg az embereidet, sőt vehetsz fel újakat, akkor azt kérdi: mi a tökömre? Aki mégis tudott másokat dolgoztatni, azt többnyire feketén vagy szürkén tette: nem véletlenül van Magyarországon csupán kb. hárommillió adófizető. Na most arra az akciós üzenetre, hogy „kedves vállalkozó, aki nem fizettél az embered után, eztán kevesebbet kell fizetned”,  mi a várható reakció?

Egyébként tökmindegy: az ügy ki van pipálva, akármi is fog történni, az akció sikeres volt. Orbán szellemírója már fogalmazza az erről szóló propagandaanyagot. Biztos benne lesz az is, hogyan tátja a száját Európa az újabb magyar csoda láttán.

Mindenesetre én szívesebben látnék valami munkahelyteremtő, valamint közpénzvédelmi akciót inkább. Sürgős.

(A fenti kép ismeretlen alkotó Készül a kerítés c. műve)